Amikor J.J. Ambrams és Damon Lindelof felhívták a hirrel, hogy megölik Boone, hogy zajlott a beszélgetés, hogyan reagált?

Ian: Fájt, az biztos, hogy fájt! Éppen a golden globe után történt, Kaliforniában lötyögtem, és azon gondolkoztam , hogy ha vissza megyek Havaiira veszek egy házat. Amikor befutott a hívás, éppen a Santa Ynez borvidéken suhantam át a kabróban egy csodaszép lánnyal az oldalamon. Azt mondtam J.J.- nek és Damonnak " Fiúk, azt hiszem erről nem most kellene eszmecserét folytatnunk. Beszéljünk hétfőn. " Le kellett tennem a telefönt, hogy aztán csak üljek és emésszek.. aztán megráztam magam: "Oké, legyen" Akkor fájt a legjobban mikor belegondoltam, hogy nem megyek vissza FORGATNI Havaiira és nem leszek olyan emberek közelében mint Matthew Fox, Josh Halloway és Maggie Grace.

- Próbálták finoman közölni a hírt?

Ian:  Egy ilyen hírt nem lehet finoman közölni, és egyébként sem szeretem ha cukormázban kínálják nekem a dolgokat. Csak ennyit mondtak: " Figyelj, fogunk még veled dolgozni, de most úgy döntöttünk, hogy megöljük Boonet! " Ez egyébként az írók szempontjából teljesen logikus lépés volt- az ember fog egy karakter, megkedvelteti a közönséggel, majd megöli. Ez az igazi sokk, az igazi feszültség, a történet mondás lényege- csak éppen ezúttal az én karakteremmel történt. Ebben a sorozatbana művészet az élete utánozza, de egy idő után az élet elkezdi utánozni a művészetet. Adott egy rakás színész, akik együtt élnek a szigeten, ami nagyon hasonlít ahoz a helyzethez amit forgatunk. Furcsa kettősség él az emberben: fogod magad és elindulsz lóháton a dzsungelben, miközben alig egy órával ezelőtt ott forgattál egy " menekülj, ha kedves az életed" jelenetet.  Van ebben valami gyönyörű!

-Amikor visszahívta a szerzőket, hogyan zajlott a beszégetés?

Ian: Remekül elbeszélgettem Damonnal. Nem haragszom a fiúkra, amiért ezt tették. Kialakult közöttünk egyfajta kötelék, amikor csaknem egy évvel ezelőtt elkezdtük a forgatást, és ők nem szívesen bonyolítják le az ilyen telefon hívásokat. Hálás vagyok Damonnak és J.J.-nek, mert a Havaii élettől nyugodtabb lettem, és jobban érzem magam a bőrömben.

- Tényleg, milyen volt Hawaiion élni, dolgozni?

Ian: Gyönyörű sziklákat, csúcsokat másztam meg, búvárkodtam és úsztam egy vízesésnél, és az óceánban is. Ez itt mindennaposnak számít. Időközben annyi szép benyomás ért, hogy az emlékek összemosódtak. Az egyik kedvenc helyem ( Ohau szigetén) egy ősi temető egy fennsíkon, az óceán fölött, ahová az ember leülhet, s kitekinthet a nagyvilágra. Lávakőből építették úgy 1500 éve, s olyan magasan van , hogy a horizont szinte meggörbül. Van egy kis áldozati hely is, ahová az emberek ajándékokat raknak a szellemeknek. Varázslatos.  A sorozattal és a szigettel kapcsolatban mindig azt mondom: Túl szép az egész, kellett valami rossznak is történnie. De mostmár tudom, hogy ennek így kellett történnie, úgyhogy értékelem ami jó, mert egyszer elmúlhat.

Milyen volt Terry O' Quinn dolgozni? Kulcsfontosságú az a szál, amelyet Boone és Lock által felfedezett csapóajtó hoz a történetbe.

Ian: Számomra áldás volt, hogy Lock a szárnya alá vette Boonet, mert jó érzes volt úgy felkelni hogy: " és most egy hétig a dszungelt fogom járni Terry O' Quinnel." Terry nagyon nyugodt, és szinte már röhejesen tehetséges ember, ritka jó természettel megáldva. Vele még jobb volt a forgatás. Igazából szinte semmit sem tudtam a karakteremről, míg el nem értünk a szív és ész című epizódig. ( Boone és Shannon története) Egészen eddig szinte semmit sem tett a karakterem, nem volt rajta sok fogás. Amikor már van merre haladni, gyorsabban forognak a kerekek.

Ebben a részben Boone és Shannon szeretkeznek. Meglepte ez a csavar?

Ian: Zseniálisnak találtam! Adott ez a két civakodó, elkényeztetett gazdak kölyök, akiket az ember kezdetben nem nagyon kedvel, aztán egyszer csak megértjük, milyen körülmények közül jöttek. Amikor ezt az epizódot forgattuk megláttam Carltont ( Carlton Cuse- ő írta ezt az epizódot) a helyszínen, odarohantam hozzá és megöleltem, majd megköszöntem neki, hogy ilyen zseniális forgatókönyvet írt, és ilyen jó mozgató rugót talált ki a karaktereinknek.

Tudom hogy az írók nem árulták el mi a szerepe a csapóajtónak, de maga mégis mit gondol, mi a jelentősége?

Ian: Nyílván van mögötte valami. De nem a végső válasz lesz, hanem legalább tízzel több kérdés. A csapó ajtó titkot rejt. és Boone azért halt meg mert Lock annyira szenvedélyesen kutatta a titkokat. Nem tudom mennyire mennek el az írók, de remélem annyira messzire, hogy az már szinte képtelenség.

Hogyan összegezné a lost élményt?

Ian: Egy egész évet töltöttem a legfantasztikusabb emberek társaságában, és olyan barátságokat kötöttem amik kiállják majd az idő próbáját. Hálás vagyok ezért az élményért: Damon Lindelofnak, J.J. Ambramsnak, valamint Bryan Burknek és az egész lost stábnak. Vissza fogok jönni a szigetre és annyit ülök a kanapéjukon, amennyit csak tudok.

És gondolom az óceánra néző fennsíkra is kiül majd.

Ian: Nanáá! Szeretném elmondani, hogy mi ( az egész stáb) nagyon tiszteljük ezt a szigetet. Megköveteli a tiszteletet, de az ember könnyen és magától is tisztelné, mert ez a sziget táplálja a lelkünket. Hihetetlenül spirituális környezet. Muszály megbecsülni, magunkhoz ölelni!